Magyarlukafa

Települési értékvizsgálat

Résztvevő oktatók:

Szalai András, Marótzy Katalin, Halmos Balázs

Munkatársak:

Bányai Éva

Publikációk:

Halmos Balázs: Rural heritage protection in underdeveloped areas – The Magyarlukafa case. In: Raine Mäntysalo; Özlem Özer-Kemppainen; Shira Brand; Balázs Halmos (szerk.) Maintenance of Rural Building Heritage: The Siikalatva Challenge: International workshop in Finland – 2003/2004 Oulu, University of Oulu Department of Architecture, (2004) pp. 165-175.

RÉSZLETES LEÍRÁS:

Magyarlukafa már a tatárjárást megelőzően állott; 1234-ben Villa Luca, 1395-ben Lucafawa, 1408-ban Lukafalua néven említik az oklevelek. Zsigmond király Gordovai Fancs Lászlónak adományozta, de egy ideig Tapsonyi Anthimi tartotta kezén. 1536-ban Ipoltfy János, később Wárday Tamás mester, Kürrthösy László és Sulyok György pécsi püspök voltak földesurai. 1573-ban Czindrey Pál nyerte adományul Miksa királytól. 1598-99-ben Horváth Ferencé volt az iratok tanulsága szerint. Egy 1703 táján kelt összeírás szerint a Koroknay családé. 1715-ben a gróf Batthyányaké, 1726-ban Sárközy Jánosé volt. 1767-ben még csak egy Lukafa nevű helység volt a vármegyében. Földesurai Zombori János, Somssich Antal, Szily Ádám, Czindrey Rókus, és Farkas Sándor voltak. 1776-ban a Koroknai és a Tompos családok voltak itt birtokosok. 1835-ben Magyar-Lukafának a Somssich, Német-Lukafának a Batthyány család volt a földesura, a XIX. század közepén gróf Festetics Samu és Lajos. 1914-ben Festetics Kristófnak voltak itt nagyobb birtokai. Ebben az időben a szigetvári járásban fekvő kisközségben 63 ház állt, lakosainak száma 407 volt, közülük 284 magyar- 123 a németajkú. Postája Somogyhárságy, távírója Szigetvár, vasúti állomása Szentlászló volt. A közigazgatási egységhez tartozott Vitorág puszta, melynek helyén a középkori Litorág falu feküdt. 1988-ban megalakult a “Kaptár” Magyarlukafai Közművelődési Egyesület, mely a helyi közművelődési feladatokon kívül a Néprajzi Műhelyben kézműves mesterségek tanításával is foglalkozik. Az egykor csak a nyári időszakra korlátozódó munka egyre inkább kiterjedt az év egészére, mert a különféle iskolai, baráti csoportok részéről növekszik az igény a Műhely munkája iránt. A falu lakosságának összetétele erősen megváltozott, a kihaló, elköltöző őslakosok helyébe városi fiatalok telepedtek le. Közülük sokan valamely kézműves mesterség művelői, így tevékenységük kötődik a Néprajzi Műhely munkájához is.

Az értékvizsgálat keretében a történeti kutatás mellett telkenkénti leírás és elemzés készült, ehhez a Szalai András által vezetett nyári műemlékfelmérések adtak alapot; a beépítésre, szabályozásra és lehetséges típustervekre javaslatot tettünk.