VESZPRÉM KISS LAJOS LTP 12 TANTERMES ISKOLA

Vármegye:

Veszprém

Település:

Veszprém

Cím:

Victor Hugo utca 28.

GPS:

47.085307, 17.905924

Mai megnevezés:

Simonyi Zsigmond Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola

Átadáskori megnevezés:

12 tantermes iskola, Kiss Lajos lakótelep, Veszprém

Épülettípus / funkció:

oktatási intézmény

Építész / tervezőiroda:

Márton István (Lakóépülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1958, 1960–1961

Fő publikáció:

MÉ 1963/1. 19–20.

Adatfelvevő hallgató:

Drienyovszki Tímea

Adatfelvétel ideje:

2021

Akkor:

Veszprémben 1950-ben kezdte működését a Nehézvegyipari Egyetem, ami elindította a városrész – mai Egyetemváros – gyors fejlődését. Ennek köszönhetően épült az egyetem környezetében egy új lakótelep, Kiss Lajosról elnevezve. Ez már önmagában hordozta az igényt egy új általános iskola létesítésére, hiszen csak a lakótelepen körülbelül 150 tanköteles gyerek lakott, de a tágabb környezetet tekintve is szükség volt egy új iskola létesítésére. Veszprémben a II. világháború óta nem épült iskola, és a Ratkó-korszak utóhatásaként országos szinten is problémát okozott a megnövekedett gyermeklétszám. Ekkoriban nagyszabású iskolaépítési program kezdődött, a hatvanas évek első felében számos hasonló iskolaépület született. Eredetileg egy nyolc tantermes iskola volt tervben, de végül tizenkét tanteremmel valósult meg, ezen kívül korszerű tornateremmel is rendelkezik, menza és napközi-foglalkoztató termek is helyet kaptak az épületben. A tömegformálást nagyban nehezítette a lejtős terep, de a kialakult „U” alakú beépítés jól kihasználja az adottságokat. A harántfalas szerkezetű, kétszintes tantermi blokk a rétegvonalakra került, és ehhez merőlegesen kapcsolódik az előcsarnok és a kiszolgáló funkciók blokkja, illetve a lábakra állított tornacsarnok. A tantermek bilaterális megvilágítási rendszerben készültek, azaz mindkét irányból megvilágítottak. A tömegek kapcsolatát biztosító közlekedőrendszer a tantermi blokknál kis díszudvarokat alkot. Az épület utcai homlokzata ürömi kőlábazatot kapott, ami egyébként az egész lakótelep egységes jellemzője. Az ablakmellvédek mezőtúri burkolótéglával burkoltak, a többi homlokzati felület fehér nemesvakolattal készült. A tetőhéjazatot eredetileg piros hullámpala alkotta, ami szintén az egész lakótelepen megfigyelhető.

Most:

2004-ben az épület teljes körű felújításon esett át, illetve egy aulával bővítették. Ennek keretében kicserélték a nyílászárókat, a fűtés- és elektromos vezetékeket, illetve felújították a belső burkolatokat és a külső vakolatot. A tető hőszigetelésére és az épület akadálymentesítésére is ekkor került sor. Az új épületrész egy négyzetes alaprajzú, felülvilágítós aula, a tantermi blokk udvar felőli oldalához hozzáépítve. Anyaghasználatában a meglévő épülethez próbál alkalmazkodni, de egyértelműen érezhető, hogy egy későbbi hozzátoldásról van szó. A régi épületekre jellemző egységes homlokzatképzés itt megtörik. Látható, hogy az elsődleges cél az aula kellő mértékű, homogén, szórt fénnyel történő bevilágítása volt, ennek megfelelően égtájanként különböző jellegű nyílásokat találunk, de ez az építészeti megjelenés rovására megy. Az észak felőli nagy üvegfelület és a nyugati árnyékolt sávablakokkal tagolt homlokzat nem nyújtja azt a rendezettséget, átgondoltságot, amit az eredeti homlokzatok esetében érez az ember. A Hóvirág lakótelep – egykori nevén Kiss Lajos lakótelep – a mai napig a város legzöldebb lakótelepe. Élettel teli, parkjában sokan töltik szabadidejüket, a sportpályákon gyerekek játszanak. Az iskolaépület egységes, de nem unalmas képe, a nagy park, a bokrok között megbújó szobrok kellemes környezetet biztosítanak. Az eltelt ötven év azonban új dilemmát okozott a lakóközösségnek: nagyon kevés a parkolóhely. Ez magának az iskolának is problémát okoz. Természetesen nem lenne ideális az idilli zöld környezet rovására parkolókat kialakítani, ugyanakkor a jövőben szükséges lesz városépítészeti léptékben megoldani a kérdést.

Archív képek forrása:

MÉ 1963/1. 19–20.

Mai képek forrása:

Drienyovszki Tímea, 2021