KECSKEMÉT EGYKORI ÉPÍTŐ-IPARITANULÓ ISKOLA

Vármegye:

Bács-Kiskun

Település:

Kecskemét

Cím:

Hunyadi János tér 2.

GPS:

46.914806, 19.705472

Mai megnevezés:

Kecskeméti Szakképzési Centrum – Gáspár András Technikum

Átadáskori megnevezés:

Építő-iparitanuló Iskola

Épülettípus / funkció:

oktatási intézmény

Építész / tervezőiroda:

Balogh István (Lakóépülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1966–1968

Fő publikáció:

MÉ 1969/4. 22–25.

Adatfelvevő hallgató:

Birkás Vivien

Adatfelvétel ideje:

2021

Akkor:

Az iskola Kecskeméten, a Hunyadivárosban, kertvárosi környezetben épült meg, az akkori Kandó Kálmán út és a Bartók Béla út kereszteződésénél. Az intézménynek a Munkaügyi Minisztérium biztosította az új épületet, a harmadik ötéves terv keretein belül, melyben az egész megyére kiterjedően kívánták a szakmunkások képzési lehetőségeit bővíteni. Az épület tervezésével a LAKÓTERV vállalatot bízták meg, a felelős tervező Balogh István lett, aki 1966 és 1967 között készítette el a terveket. Az építés helyszínén már 1964 óta működött az intézményhez tartozó diákotthon. Az iskola 1968-ban készült el, a város alapításának 600. évfordulóján, a még kiépítésre váró Hunyadi János térrel szemben. Vasbeton keretszerkezetű, emeletmagas elemekből készült. Három tömegre osztható. A térre néző tömeg földszintjén találhatóak a különböző irodahelyiségek a portával együtt, megkönnyítve ezek megközelítését. Az épületrész első és második szintjén tantermek helyezkednek el. Az „L” alakú tömeg közlekedőjét a bejárat és a hozzá tartozó előtér jelöli meg, így segítve az iskolába érkezők tájékozódását. Itt található az épület függőleges közlekedését biztosító két – teljesen egyforma, előregyártott kivitelű – lépcsőház, az egyik közvetlenül az előcsarnok után, a másik pedig a két tengely találkozásánál. Itt kaptak helyet az épületet kiszolgáló vizesblokkok, egy könyvtár, valamint tantermek. Az utolsó épületrész a tornatermet és a gondoki lakást foglalja magában. A tornacsarnok tetőpallóit alul húzott rácsostartó támasztja. A gondoki lakás eredeti kialakítása figyelemre méltó: a lakásba egy lépcső vezet fel, egy átriumos előtérbe, amely az iskola belső udvarát falazatával leválasztja, így teremtve egy kis privát szférát. Balogh az épület tervezése során nagy tekintettel volt arra, hogy a különböző funkciójú helyiségeket és kapcsolataikat jól alakítsa ki. A gondnoki lakás köré szervezte a kiszolgáló, gépészeti helyiségeket. Az iskolában elhelyezett vizesblokkok közül az egyik közvetlen az előcsarnokkal szemben található, a lépcső mellett – így a földszinti irodai helyiségeknek is gyors hozzáférést biztosítva –, míg a másik az „L” alakú tömeg hosszabb szárának közepén van. Az épület téglaelemes homlokzatburkolatát a városi szabályozás irányozta elő. A parapetelemes burkolat horizontálisan erőteljesen tagolja a külső homlokzatot. A főhomlokzaton ennek kiegyensúlyozására a beépítésre került fa ablakok üvegosztása vertikális jellegű: a felső üvegrész jelentősen hosszabb, míg az alsó egy igen keskeny sáv. Az sötét színezetű nyílászárók között a vasbeton szerkezet kiosztása is tetten érhető, ami szintén a függőleges irányt erősíti. Ezzel a homlokzaton az arányok játéka egyensúlyt teremt, az épület az erős horizontális osztás ellenére sem tűnik túl robusztusnak. Az épület hátsó részén, a közlekedők mentén a kopolit üveg vertikalitása kelt hasonló látványt.

Most:

Az évek folyamán az iskola előtti tér is elkészült. A tér lényegében egy kisebb, fákkal és bokrokkal körbeölelt park, déli részén egy lovasszoborral. Szerepe több szempontból is jelentős: a kertvárosias környezetben, a bejárat előtt egy kis levegőt teremt a zajos iskola és a lakóövezet között, valamint teret is ad arra, hogy a diákok gyülekezni, találkozni tudjanak. Az iskolával szemben elhelyezkedő társasházakat még egy magasba nyúló fasor is elszeparálja a kíváncsi szemek elől. Az iskola sokat bővült. Az egykori gondnoklakás mögé egy kisebb tömegű épület került – az „E” épület – amelyben jelenleg műszaki laboratóriumok, tantermek vannak a diákok számára. Ez kivitelében hasonló a már meglévő iskolához – vasbeton rácsszerkezet, téglaburkolattal fedett parapetelemek, és itt még a régi fa ablakszerkezet is megtalálható. A parapetelemek azonban nem mennek végig az épület hosszán, csak a nyílászárók alatt jelennek meg, így a vasbeton tartószerkezeti rendszer a külsőn is felismerhető. Az ablakoknál a „nyújtottabb” sáv alulra került a főhomlokzaton látható megoldással ellentétben. Összeségében az új épület homlokzatán a vertikális osztottság vált hangsúlyossá, de mégsem üt el a főépület eredeti koncepciójától. Az iskolaépület és a mai kollégium közé egy nagyobb sportcsarnok is épült. A külső burkolat követi az ismert formulát, téglaelemes. A főhomlokzat irányába vertikális tagolású, négyzetes osztású, fix, kissé sötétített ablaküveg került, amelyet geometrikus díszítésű oromzati elem zár. Ez a homlokzatok kiosztáson alapuló ritmikusságát jellegében megtöri, de az iskolához tartozó épületeket egy hangsúlyos elemként összefogja. Az északi oldalon így egy teljesen zárt belső udvar is létrejött. A korábbi gondnoki lakás átalakult. Mára már az egykori átrium, a felvezető lépcső teljesen fedett és mindkét szinten tantermek kerültek kialakításra, szakoktatás folyik. A földszinten még egy karbantartó helyiséget találhatunk. A legnagyobb változást az épület külsőjén a nyílászárók egy részének cseréje hozta. A főhomlokzaton a cserét a fa szerkezetek romlása indokolta. Az új, fehér műanyag nyílászárók lényegében megváltoztatják a homlokzatot. Az ablakok üvegosztása felező, így az eddig fennálló vertikális irányultság tompul. Bár a kiosztások jelentősen nem változnak, a nyílászárók és a közöttük lévő vasbeton szerkezetet fedő elemek színe összemosódik, azok tagoló, térbeli hatása megszűnik a homlokzaton. Az eredeti rendszer helyreállítása itt ajánlott, az üvegosztás arányainak visszaállításával, illetve a tartószerkezet és nyílászárók határának valamiféle kontrasztjával. Az nyílászárók cseréje az épület hátsó részén félkész, láthatóan a csere fő szempontja a praktikusság, de a homlokzati kép átgondolása, újragondolása szükséges. Ezen felül, bár nem olyan jelentős, de a bejárat feletti előtető is lecserélésre került. Az eredeti vasbeton kivitel helyén egy fa szerkezeti megoldású előtető van, amelyet – feltehetően – az eredeti vagy hasonló kivitelű, fehérre festett acél oszloppár támaszt. A belső tér kifogástalanul karban van tartva. Minden falat legalább kb. 160 cm magasságig fa lambéria borít. Az irodák előtt, illetve a felettük lévő két szinten a tantermek előtt a lambériában vitrinek, szekrények kerültek kialakításra. A belső térben a lambéria remek kontrasztként nyújt meleg, természetes érzetet az előregyártott elemű szerkezeti elemekkel szemben, a lényegében fehérre festett fallal, a kopolit üvegű és fém keretű ablakokkal, melyek önmagukban rideg hatást keltenének. A padlóburkolat a lépcsőházban és a közlekedőfolyósokon szürke kerámiára, feltehetőan praktikus okokból lett lecserélve. A tantermekben viszont még mindig az egyszeres halszálkás lerakású parketta látható.

Archív képek forrása:

MÉ 1969/4. 22–25.

Mai képek forrása:

Birkás Vivien, 2021