BP FIASTYÚK UTCAI II. LAKÓTELEP

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest XIII. kerület

Cím:

Tahi utca 22–66.

GPS:

47.542028, 19.079500

Mai megnevezés:

lakótelepi társasházak

Átadáskori megnevezés:

Fiastyúk utcai lakótelep, II. ütem

Épülettípus / funkció:

társas lakóház

Építész / tervezőiroda:

Boross Zoltán (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat), Krivátsy Ádám (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat), Mester Árpád (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1953, 1956–1959

Fő publikáció:

MÉ 1959/5–6. 145., 169.; MÉ 1960/2. 7.; 1960/3. 5.

Adatfelvevő hallgató:

Csekei Fruzsina Rita

Adatfelvétel ideje:

2021

Akkor:

A II. világháború utáni lakáshiány hatására, az 1950-es években jelentős fejlődésnek indult a lakáskultúra Budapesten. A Rákosi-rendszer emblematikus beruházása és egyben korának egyik legsikeresebb alkotása a Fiastyúk utcai (azelőtt Thälmann utcai) lakótelep. Angyalföldön, a Fiastyúk – Béke – Tahi – Madarász Viktor utcák által határolt területen húzódik az 1955–1960-ban, három ütemben kivitelezett lakótelep. A jellegzetes íves vonalvezetését az Észak-Pestet átszelő Rákos-patak és a mellette kialakított park geometriája határozta meg. Mester Árpád és Krivátsy Ádám BUVÁTI-ban készült tervei szerint valósult meg a tömbszerű beépítés, részben nyitott kertes, részben sávos elrendezésben. Az 1956-os események alatt a Tomori közt elözönlötték az önkényes lakásfoglalók. A forradalom után is zűrzavaros idők következtek, mert az illegális beköltözők miatt rendeletbe foglalták a lakásügyek felülvizsgálatát. A lassú ügyintézés és a lehetőségek szűke miatt sok család még hónapokkal később is lakáskiutalásra várt. A kialakult helyzetet az igényszint csökkenésével igyekezték könnyen és gyorsan orvosolni. Így épületek fel a Tahi utca menti ötemeletes házak, ahol a Tomori köz lakásaihoz képest már több volt a csak mosdófülkével bíró, komfort nélküli „CS” típusú lakás. Az I. ütemre jellemző archaizáló részletekben gazdag, merevebb, akadémikusabb elrendezéssel és a bütüktől való félelemmel szemben a II. ütemnél már a városképi jelentőséggel bíró, nagyobb léptékű épületegyüttesek karaktere dominál. A modernista kompozíció tervezője Boross Zoltán, aki tervéért 1960-ban Ybl-Miklós díjban részesült. A patak ívére felfűzött épületek ritmikus elhelyezése, a tömegek játékos variálása kellemes hangulatot kölcsönöz a helynek. Az ötemeletes lakóházak között két típust fedezhetünk fel. A park keleti és nyugati szélén három-három, sávos lakótömb áll, melyek az egész lakótelep legkimagaslóbban sikerült épületei. Szerkezeti rendszerük következetes, a négyfogatú szekciók kettő-kettő nagyobb és kettő-kettő minimál lakásból állnak. A hatalmas tömeget a födémsávok és az összefogott loggiasorok bontják meg. Eredetileg minden épület vakolt homlokzata más színű volt, csak a vízszintes sávok és a loggiák tündököltek fehéren. Az összhatás olaszosan derűs hangulatot árasztott. A térsor közepén öt „T” alaprajzú pontház sorakozik az utcafrontra hangolva, melyek helyére a beépítési terv szerint hat négyzetes alaprajzú tömb került volna. A tömeg monotonitását a karakteres födémsávok és a középtengelyben található bemetszés oldja fel, mely kellően hangsúlyossá teszi a bejáratot. A lépcsőházat üvegsávok világítják be, melyből félszint eltolással kettő, illetve három lakás nyílik. A lakóház másik szekcióját keletről, a kerten keresztül lehet megközelíteni. Sajnálatos, hogy az eredeti tervektől eltérően a lapostető túlzott mértékű tetőfelépítményeinek megfelelő összefogására nem volt meg a lehetőség és így azok megbontották az egyébként igen kedvező városképet. Az épületek elkészülte után megkezdődött a házak előtti zöldfelület, a Rákos-patak partjának parkosítása.

Most:

A lakótelep II. ütemében megvalósult építészeti kompozíció ma is tagadhatatlanul a modernista elveket követő építészet, ugyanakkor a szocializmus „típustermékeinek” jellegzetességeit viseli magán. A valóság mégis sokkal szimpatikusabb és érdekesebb, mint elsőre, a sztereotípiák alapján kialakuló kép. Kelet felől, a Tahi utca mentén sétálva fokozatosan veszi át a szerepet a természet. A park ívére simuló tömegek térfalként határolják az érintetlen zöldet. Ez a különleges és értékes téri helyzet vetül ki az egyszerűen formált, racionalista kubusokra. Az egységes, síkszerű, vakolt homlokzat precíz födémsávozása és szabályos nyílásosztása miatti monotonitást különböző eszközökkel törte meg a tervező. Az észak-déli tájolású hosszú sávházak esetében a mostanra már játékosan színezett loggiák kölcsönöznek plasztikusságot a homlokzatnak. A „T” alakú pontházak különlegessége pedig a frappáns additív tömegformálásában és a karakteres vertikális bemetszésekben rejlik. A forma teret enged a belső lépcsőház szabadabb alakításának. A lakótömbök külső-belső anyaghasználata és részletképzése tükrözi a kor igényeit. A házak külső teherhordószerkezete tömör téglafal, míg a belső vasbeton pillérekből áll. A vegyes rendszerű megoldás lehetőséget ad az alaprajz könnyebb és szabadabb alakítására. Láthatóan a legtöbb épület színezett vakolata még az építés idején vagy ahhoz közel készült, hiszen sok helyen kikezdte az idő vasfoga és foltokban potyog. Két épület kivételével: a 22–24-es számú háztömb homlokzatát az elmúlt három évben felújították, a loggiák korlátjait újramázolták, ehhez képest a 44–46-os ház korábban kapott új arculatot. A belső burkolatok, korlátok, liftek és a masszív acél bejárati ajtók túlnyomórészben eredetiek és funkcionális szerepüket a mai napig betöltik (néhány lakóházban már fel lettek újítva a lakáshirdetések szerint), ugyanakkor a lépcsőházak belső világa rideg, idegen és elhagyatott érzetet kelt az ott tartózkodóban. A lakók jelenléte és egyénisége sokkal inkább megmutatkozik a homlokzati vakolatok különböző színezésében, a háztömbök közötti és előtti kertekben, illetve a kapualjak különböző használatában. Összegségében a lakókon és az épület inspiratív tömegein is felfedezhető az a kifelé, a dús lombkoronájú fák és a sűrű növényzet felé fókuszálás, amely egyértelműen különlegessé és kellemessé teszi ezt a beépítést.

Archív képek forrása:

MÉ 1959/5–6. 145., 169.; MÉ 1960/2. 7.; 1960/3. 5.; Fortepan

Mai képek forrása:

Csekei Fruzsina Rita, 2021