BP ETELE ÚTI A.1.0 TÍPUS LAKÓTELEP

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest XI. kerület

Cím:

Etele út 26., 28., 30., 32/A, 32/B, 32/C, 63, 65, 67, 69, 71, 73.

GPS:

47.462959, 19.036168; 47.464851, 19.026351

Mai megnevezés:

lakótelep

Átadáskori megnevezés:

A BHK I. rekonstrukció keretében tervezett A.1.0 típusú lakóépületek

Épülettípus / funkció:

társas lakóház

Építész / tervezőiroda:

Kaszab Ákos (Lakóépülettervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1973–1975

Fő publikáció:

MÉ 1976/5. 28–33.

Adatfelvevő hallgató:

Györgyová Friderika

Adatfelvétel ideje:

2022

Akkor:

Kelenföld sokáig jórészt beépítetlen volt, legfőképp a környezeti jellege miatt. Mocsaras, vizenyős terület lévén Bibic-telepnek is nevezték, így az itteni építkezéseket elsősorban földfeltöltéssel kellett kezdeni. A Kelenföldi nagy lakótelep rendezési tervét Kiss Albert és Kovács Balázs készítette el 1963-ban, építése 1966-ban kezdődött – a főváros első nagy házgyári lakótelepe volt. Legfőképp zöldmezős beruházás volt, azonban magába foglalta a századfordulón, a Kelenföldi pályaudvar vonzáskörzetében kialakult városrész rekonstrukcióját is. A lakótelepi építkezésekkel egy időben szolgáltatószektort is kellett építeni, 1979-ben a lakótelep saját központtal bővült az Etele és Tétényi út metszésében, mely jelentős, főváros szintű funkciókat is ellátott (bölcsőde, óvoda, iskola, a mai Szent Imre Kórház új épületszárnyai, Olimpia mozi, élelmiszerüzletek, piac, könyvtár). 1983-ig csaknem 100 hektáron 9387 lakást építettek és adtak át. A lakások alapterülete átlagosan 49,3 m2, átlagos szobaszáma kettő feletti. A beépítés az Etele (akkor Szakasits Árpád) út mentén Finta József és Jakab Zsolt tervei alapján készült el; a paneles lakóépületeket Csordás Tibor, Árkai István és Kaszab Ákos, a csúszózsalus technikával készült, 15 emeletes lakóházakat pedig Farkasdy Zoltán tervezte. A BHK I. A.10 típusú épületek („A” tervcsalád „1” sorozatának „0”-ás tagja) Kaszab Ákos nevéhez köthetők. Az „A” tervcsalád középmagas, földszint+10 szintes középfolyosós rendszerű, 6-10 fogatú, kötött tájolású (északi-déli hossztengely) sorozatokat jelent. Ezen belül az 1-es sorozat szintenként 10 darab lakást tartalmaz. A lakások 6,3 x 9 méter kontúrméretűek, a közbensők lakóelőteresek, a saroklakások félszobásak. Az építészek a lakások tervezésénél a rekonstrukció elemző vizsgálati módszerét alkalmazták, melyen belül komplex funkcionális, gazdaságossági értékeléssel választották ki az alkalmazott lakástípust. A funkcionális követelményeknél szociológiai felmérésekre támaszkodtak, így sikerült elérni, hogy minimális alapterület és homlokzati hossz mellett funkcionális többlet legyen biztosítva. Jelen szabadon álló pontházak esetében pedig a minimális hossz mellett a mozgalmas építményforma is fontos koncepció volt. A megépült 12 db épületnél a tervezők a színezést, részletképzéseket (loggia) is fontosnak tartották, melyeket az adott tömegek továbbhangsúlyozására használtak. Az épületek fogadószintje lábakon áll. A földszinten lépcsőházi mag, hőközpont, transzformátorállomások, gondnoki irodák kaptak helyet.

Most:

Budapest XI. kerülete a ‘60-as, 70’-es években kimagasló fejlődést mutatott, mely mind a lakásszámokon, mind a lakásépítés technológiáján mérhető. A lakótelepen sétálva érezhető, hogy tudatos városépítészeti megfontolásból egy komplex, nagy léptékű terv valósult meg. Az Etele úti pontházak tömegei kitűnnek a kelenföldi, javarészt hosszú lakótömbök sorából. A két, részben egymásba metsződő téglatestként modellezhető tömeg közös egységében a közlekedő mag kapott helyet, emellett az épület megjelenését a különleges erkélyek és a keskeny, üvegezett bemélyedések teszik izgalmassá. Az épületegyüttes ma is rendeltetésének megfelelően működik, az eredetileg üresen hagyott, pilléres földszinti zónába beköltöző szolgáltatások élővé, színesebbé teszik a környéket, mely a koncepció része is volt. A lábazati, árkádos zónában jelenleg gyógyszertárak, szépségszalonok, különböző elektronikai szaküzletek, cukrászda stb. találhatóak. A lakótömbök között fákkal tarkított zöldterület, a házak mögött pedig parkoló kapott helyet. Ez a lábazati átjárhatóság könnyedebbé, nyitottabbá teszi az Etele út környékét, ellentétben a környező, térfalként is szolgáló hosszan kígyózó paneltömbökkel. A ‘70-es években kialakított egységes homlokzat mára vakolt hőszigetelő rendszert kapott, mindegyik épület más homlokzati színezést (rendre barna, barack, kék, sárga, zöld, tüdőszín), mely segíti a tájékozódást az ugyanolyan tömegű épületek között, és az eredetihez képest sokkal élénkebb megjelenést ad. Az élénk megjelenés azonban a bejárati zónában, sem a külsőben, sem a belsőben nem köszön vissza. Az épület földszinti előterében még javarészt az eredeti szerkezetek, burkolatok láthatóak, ezek azonban elhanyagoltak, a tér sötét és barátságosnak sem mondható. A lépcsőház szerkezei, burkolatai szintén az eredetiek, a lifteknek köszönhetően a lépcsőt ritkán használják. Összességében, az előre mutató formavilág, tömegképzés és az épület térben való elhelyezése ma is egy élhető, ám különleges jelleget mutat a paneles lakóépületek világában.

Archív képek forrása:

MÉ 1976/5. 28–33.

Mai képek forrása:

Györgyová Friderika, 2022