BP FORGALMI IRÁNYÍTÓ KÖZPONT

Vármegye:

Budapest

Település:

Budapest VIII. kerület

Cím:

Szabó Ervin tér 2.

GPS:

47.488943, 19.064061

Mai megnevezés:

BKK Forgalomirányító és energiaközpont, BKK Futár Központ

Átadáskori megnevezés:

Budapesti Forgalmi Irányító Központ

Épülettípus / funkció:

irodaépület

Építész / tervezőiroda:

Dianóczky János (Út- és Vasúttervező Vállalat)

Tervezés-építés évei:

1973–1977

Fő publikáció:

MÉi 1976/3. 168–171.

Adatfelvevő hallgató:

Imre Sára

Adatfelvétel ideje:

2021

Akkor:

A főváros közlekedésfejlesztésének fontos lépéseként az 1970-es évek elején indult meg az észak-déli metróvonal első szakaszának építése, mellyel egyidőben egy felszíni vezérlőközpont létrehozását is tervezték. Az épület helyét a Kálvin tér mellett, a Baross utca és az Üllői út között nyitott új, sokáig névtelen utcában jelölték ki három alacsonyabb, historizáló lakóház helyén. A mélyállomás építési problémái miatt végül a Kálvin téri állomás áramtalanítóját is a felszín fölött kellett elhelyezni, később pedig mind a három metróvonal (2-es, 3-as, 4-es) forgalomirányító és energiavezérlő központja és a metrókat kiszolgáló telefonközpont is a diszpécserházban kapott helyet. Az 1973-as előkészítő tárgyalások után a funkció tovább bővült, európai mintára bevezették a fővárosi tömegközlekedési eszközök egységes, központi irányítását. A Budapesti Forgalomirányító Központ Üllői úti oldalán kapott helyet a metró vezérlése, a Baross utcai oldal pedig a BKV és a közúti forgalom irányításának központja lett. A tervezés során hamar kiderült, hogy a különleges rendeltetésű épület nem készülhet az akkoriban megszokott építési technikával és épületvázzal. Nemcsak a szűk, de nagyon forgalmas utca, az építési szempontból kedvezőtlen helyszín, hanem a határidő is új megoldásra sarkallta a tervezőket. A 29 méter magas, kilencszintes, szintenként 1000 m2 alapterületű épület így egy különleges acél vázzal épült meg. A két részből összeállított épületmagas oszlopokat daruval állították fel és rögzítették a nagyméretű és nagy merevségű oszloptalpakhoz, majd az ugyancsak előregyártott és helyszínen összeszerelt födémmezőket csigák és elektromos csörlők segítségével emelték a helyükre, föntről lefelé haladva. Ezt követően a betonozási munkákat mixer kocsival és betonszivattyúval végezték, lentről fölfelé haladva. Habár az építkezés során állandóan felmerülő módosítási igények megnehezítették a tervezés és kivitelezés folyamatát, mégis az építésben részt vevő vállalatok együttműködésének köszönhetően az 1974-ben megindult építkezés 1977-re be is fejeződött.

Most:

A BKK több kiszolgáló egységének és háttérirodáinak befogadására alkalmas Forgalomirányító Központja a maga korában kifejezetten újító, szerkezetileg különleges és igen modern épületnek számított, egykori megjelenése azonban mára már megkopott. Az anyaghasználatában őszinte nyers vasbeton homlokzat megrongálódott és elkoszolódott. A tűzlétráknál előbukkanó kopott acél szerkezet, mellette a falon végig festett graffitik és a néhol hiányos földszinti homlokzati díszítés is mind az idő múlását mutatják magukon. Nem meglepő, hogy a hétköznapi járókelő, vagy a nap mint nap erre járó buszok utasai könnyedén elmennek mellette, tudomást sem véve róla, esetleg ezt is csak egy csúnya beton monstrumnak minősítve. A környezetre valamelyest figyelmesebbek azonban felfedezhetik az épület részleteiben rejlő szépségeit. A jellegzetes, Üllői úti oldal zárt megjelenésű, fémlemez burkolatú sarka megtöri az épület végigfutó sávos homlokzatát, befelé ívelő felülete pedig kellemes teresedést képez a forgalmas utak találkozásánál. Alatta felfedezhető az épület talán legjellegzetesebb eleme: a földszinti homlokzatot díszítő kis fémtükrök sokasága. A mára már megkopott fényű körök dísztárcsaszerű megjelenésükkel és rendezett játékosságukkal bontják meg a tömör fekete műkő és beton homlokzati panelek merevségét. Az épületbe belépve a belül is folytatódó fekete kő és a nagy üvegfelületeken beszűrődő fény egyfajta eleganciát sugároz, bár a forgóvilla mellé lerakott, kopott fekete bőrfotelek egészen ellentétes hatást váltanak ki. A felsőbb emeleteken, a vázas elrendezésnek köszönhetően tágas vezérlőszobákat találunk, ahol a régi bútorok és kis számítógépek helyén ma nagy irodai asztalok és hatalmas képernyők sokasága uralja a teret. Mivel elsődlegesen nem irodai, hanem üzemi funkcióval készült az épület, így az álpadlókon járva minden lépésnél úgy kong, „mintha a Millenium Falcon csempészrekeszei fölött lépdelnénk, csak itt csempészáru helyett milliónyi kábel kígyózik a cipőtalp alatt” (Földes Attila, 2020). A földszintre visszatérve az árkádos részen parkoló autók sokasága és a biztonsági őrök jelenléte ugyancsak az üzemi használatra utalnak. Mégis, a Szabó Ervin téren állva a megkopott, kilátszó vasalású beton homlokzati panelek közt futó ablakokon megcsillanó napfény kifejezetten vidám hangulatot áraszt.

Archív képek forrása:

MÉi 1976/3. 168–171., Fortepan

Mai képek forrása:

Imre Sára, 2021