Tanszéktörténet

Az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék 1870-ben alapított, Steindl Imre által vezetett elődje révén közel egyidős a magyarországi szervezett építészoktatással: neve, feladata, személyi állománya jelentősen változott, de mindvégig a magyar építészettörténet-oktatás országos szintű tudományos műhelyének számított és számít ma is.

A kezdetekkor, a historizmus évtizedeiben a történeti építészet határozta meg a kortárs tervezést. A két világháború közötti és az 1945 utáni időszakban a modern építészet térhódításával az építészettörténet és a tervezés különvált egymástól, a Tanszéken azonban az építészettörténeti tudást és a tervezést mindig egységes szemléletben adtuk át a hallgatóknak. Ezekben az évtizedekben olyan építészegyéniségek diplomáztak itt, mint Moravánszky Ákos vagy Bachman Zoltán. Iskolateremtő professzoraink munkássága máig útmutatót jelent munkánkhoz. Hosszú története alatt a Tanszéken többek között olyan legendás egyéniségek oktattak, mint Steindl Imre, Schulek Frigyes, Möller István, Csemegi József, Csányi Károly, Kotsis Iván, Rados Jenő, Pogány Frigyes, Révhelyi Elemér, Szentkirályi Zoltán, Hajnóczi Gyula, Zádor Mihály, Sódor Alajos, Bonta János, Tompos Erzsébet, B. Szűcs Gitta, Vámossy Ferenc vagy Guzsik Tamás.

A Tanszék másfél évszázados történetét az ünnepi programsorozatra kiállítása és reprezentatív könyve mutatja be részletesen – az „ÉPTÖRT 150” önálló oldalon.